Verdán győzelem

Leah a régészeti kézilézerrel kivájt egy darabot az ősi komplexum padlójából. Hasított pupillájú, borostyánszín szemei elé szürke szemhéj simult. Az övéből előhúzott egy fémes golyót, és megnyomta tetején lévő gombot. A tárgy mindkét végéből fény áradt ki, folyt végig a levegőn, különféle alakzatokba rendeződött, majd megszilárdult.

Szilárdfénytechnológia. Ezzel a bármit meglehetett építeni pillanatok alatt, esetében egy kézi korhatározót. Ráhelyezte a padlódarabot a szerkezet lapjára. Fél másodperc múlva egy fénylap jelent meg felette, khatalus szimbólumokkal jelent meg rajta minden információ.

 A terem hatalmas volt, boltozatos mennyezetének tövében szilárdfény világítótesteket helyeztek. A belőlük árasztott fény megmutatta a vörösesbarna kőtéglákból épült padlót és a falakat behálózó, bonyolult ábrákat, és írásjeleket, amelyeknek a felét a khatalus régészek még meg sem fejtették. Mindannyian magas, karcsú macskára emlékeztető humanoidok voltak. Testüket narancssárga, vékonyszálú bunda borította.

Nem messze Leahtól, az ikerhúga, Kayla éppen az épület régi gazdáit rekonstruálta a fali képek alapján. A vezetőjük Blaise, egy idős hím jegyezte le a feliratokat és próbálta megfejteni ezeket. Velük ellentétben ő sokkal erőteljesebb volt. Testét jégkék szőrzet borította, fülének hegyén szőrpamacs pompázott.

Hideg és zárkózott volt. Nem sokat beszélt velük, állítólag a preverdán civilizáció elismert szakértője volt. Leah egyetlen egy tanulmányát sem olvasta, sőt a hímtől egész egyszerűen minden szőrszál felmeredt a gerince mentén. Mind ezek ellenére felállt és odalépett Blaise-hez, aki épp egy szónikus eszközzel pásztázta át az egyik kőtáblán lévő idegen nyelvű szöveget.

− Végeztem kormeghatározást. Az egész hely ötezer éves, ez a különös, a központi folyosón csak háromszáz éve rakták le a padlót.

Blaise rápillantott, ferde vágású szemeiben villanás jelent meg. Leah magában megremegtette a füleit erre.
Valószínűleg visszatükröződött a lámpák fénye - gondolta magában

− Még is csak igaz, a ratoik ősi faja tényleg képes volt kedvük szerint gyorsítani és lassítani az idő múlását. A felirat leírja, hogy a lábad alatt van a Dilatáció kútja. – mondta, ahogy végigpillantott a szögletes írásjeleken. – Öt szinttel lehet alattunk, de a ratoik talán használtak valami felvonót, transzmat berendezést...

− Vagy csak egy egyszerű lépcső, vagy lefelé vezető folyosószakasz – válaszolta Leah.

− Térjen vissza a kormeghatározáshoz – mondta a khatalus férfi. Leah füle megremegett és faképnél hagyta a hímet. Odalépett Kaylahoz.

A lány előtt egy denevérszerű lény szilárdfény hologramja lebegett. A teremtmény a két hátsó lábán állt, de a szárnyain járhatott a talajon. Hátraívelő feje karcsú nyak végén ült, előrenyúló állkapcsa és a belőle kiálló agyarak arról tanúskodtak, hogy ragadozó ősei lehettek. Ennek ellenére a ratoikról fennmaradt feljegyzések arról árulkodtak, hogy felvilágosult és fejlett civilizáció voltak.

− Egész jóképű– mondta Leah, és komolyan is gondolta.

− Te és az ízlésed – válaszolta Kayla, balra fordította a fejét és ő is szemügyre vette a művét. – Elég színtelen.

A lány ügyködött a szilárdfény interfészen, a következő pillanatban a ratoi testén vékony, aranyszínű bunda jelent meg. A tarkójától a derekáig hajlott, kék szarutüskék sora jelent meg.

− Tudtad, hogy a ratoik szótárában a várakozni szónak negatív jelentése volt. Időpocsékolás, lassúság, valamint kis halált jelent.

− Igazuk van – válaszolta Kayla. – Amikor órákat kell várnom a Rialor-i könyvtárban egy könyvre a reelouk részletes anatómiájáról. Nehéz olvasmány, meg még sokat is kell rá várni. Igen, és nem érte meg.

Mindketten fújni kezdtek. A khatalusoknál ez volt a vidámság kifejezése.

− Nem mondanám, hogy türelmetlenek voltak, csak a várakozásra szánt időt más hasznosabb dolgokra is felhasználhatták – mondta Leah.  – Azért türelem kellett, hogy az egész holdat beépítsék.

− Egészen a magig? – kérdezte Kayla. – Ez fantasztikus.

− Megcsapolták a bolygómag energiáját. Szerinted létezik a kapu? – kérdezte Leah.

− Nem tudom – válaszolta a húga. – Gondolj bele, kiskorunkban ilyen kalandokról álmodoztunk. Kincseket kutatni idegen világokon, és itt vagyunk. Érezd át a pillanatot...

Blaise ekkor fordult oda hozzájuk.

− Találtam valamit – mondta. A két nőstény otthagyta az eddigi munkáját és odaléptek. Blaise ekkor szedett ki egy téglát a falból, ami mögött egy újabb tégla volt. A kathalus egyszerűen átnyúlt rajta. Egy korongot húzott ki, a közepén egy kidomborodó résszel, aminek a tetejére egy kék kristályt tűztek. – Megvan, ez egyszerűen csodálatos.

Magasra emelte, és megnyomta a gombot. A terem padlója ekkor nyílt ketté. Felfedve az alatta lévő függőleges vájatot. Az alján sötétség volt, Leah azonban látta a hatalmas kör alakú szerkezet körvonalait.

− És íme, a Dilatáció Kútja! – mondta büszkén Blaise. – Le kell jutnunk, valahogy!

Kayla közelebb lépett, Leah is úgy tett. A kör szélén jégkék fénnyel kezdett világítani egy áramköri mintázat. A lány bal lába alatt lévő tégla úgy kezdett el lüktetni, mint egy szív, a következő pillanatban mind hármójukat fény ölelte körbe.

Áthatolhatatlan sötétség vette körbe őket, a falba épített fénycsövek sorban kapcsoltak fel. A sötétségből halk kerregés hallatszott. Leah hátán felmeredtek a szőrszállak.

− Úgy fest, hogy az egész hely felébredt – mondta Blaise tárgyilagosan.

− És más is! – A sötétségből hangos és éhes sikoly hallatszott.