2012. február 15., szerda

Otthon

2012. július 9.
A krokodilra emlékeztető koponya lassan előtűnt a szikla alól a vésőcsapások nyomán. A dinoszaurusz elülső lábain lévő karom már szabadon volt, ahogy az őshüllő bordái is. A farok az év milliók folyamán azonban porrá vált. A bal combján keresztben egy hatalmas repedés húzódott. Valószínűleg eleshetett egy faágban. A sérült ragadozó már nem tudott vadászni.
Agatha sajnálta az állatot, elképzelte, ahogy sérülten járja a kora kréta időszaki mocsarat.
A lány felállt, megtörölte a homlokát, és nagyot húzott a kulacsából
A forróság nehéz takaróként telepedett a fejére. Az égen egy kósza felhő sem úszott el. Különös volt ez az időjárás Angliában, de Agatha ezt betudta a globális felmelegedésnek. Egy hete találták meg az első csontokat egy útépítés folyamán. A természettudományi múzeum azonnal kiküldött egy őslénykutatókból álló csapatot. A lánynak ez volt az első ásatása, sok érdekes leletre bukkant.
Megérte tanulni, imádott az évmilliók alatt egymásra rakodó rétegeket úgy olvasta, mint egy könyvet, az ősmaradványok pedig a betűk és a képek, amelyek történeteké álltak össze.
Persze az olvasás közben mindig megéhezett.
A lány felállt, poros kezét a térdnadrágjába törölte. Lassan dél lett, itt volt az ebéd ideje. A lány világosbarna haja a lapockájáig ért. Napbarnított, kerek arcát inkább rokonszenvesnek, mint szépnek lehetett volna nevezni.  Az ásatási árok széléhez sétált, megfogta a szélét és éppen azon volt, hogy felhúzza magát.
Egy rög hirtelen kiszakadt a talajból, a lány a hátára esett. Feljajdult volna, mikor döbbenten látta, hogy a napfény valami fémesen csillant meg. Agatha felállt, hozzálátott a kezével kiásni a dolgot. A kezébe vette az aranyszínű fémtojást. Jobban szemügyre vette, döbbenten látta, hogy az aljától a tetejéig végigfutó karcolásokat.